Középiskolások Szabadegyeteme

A pályaválasztás senkinek sem egyszerű kérdés. Emiatt a végleges döntés sok esetben a középiskola utolsó tanévében szokott megszületni. Szinte egész középiskola alatt ezzel a témával nyaggatnak bennünket, érthető, ha a nyári szünetben már nem szeretnénk egyáltalán nem szeretnénk ezzel a témával foglalkozni. Ilyenkor lazulni kell, feltöltődni és új impulzusokat begyűjteni. Na de mi a helyzet akkor, ha egy nyári tábor kikapcsolódást, közösségi élményt, rengeteg újdonságot kínál a számodra és még a jövődről is aktívan gondolkozhatsz? Erről beszélgettem a Középiskolások Szabadegyeteme két korábbi szervezőjével, Gyuk Izabellával és Kisszabó Dórával.

Miről szólnak a nyári táboraitok, és mi volt a célotok a két program beindításával?

Dóri: A Középiskolások Szabadegyeteme egy hétnapos tábor, ami 9-10-11. osztályos diákoknak szól. Ezt azért indítottuk el, hogy a különféle tudományterületek iránt érdeklődő diákok megtalálhassák azt a továbbtanulási irányt, amelyben ténylegesen el is tudják képzelni magukat. Fontos, hogy itt a táborban nem pusztán szakokról hallanak a diákok, hanem az egyes szakokon belül konkrét témákkal ismerkedhetnek meg. Az előadóink bizonyos tantárgyak és témák egy szeletét mutatják be előadások és szemináriumok keretében. A program célja az, hogy kipróbálhassák magukat a diákok olyan területeken, amire a középiskolában nem nyílik lehetőség, illetve benyomásokat gyűjtsenek arról, hogy melyik tudományterület illik hozzájuk leginkább.

Iza: Két éve fut egy újabb kezdeményezésünk is, a Szabadegyetem Plusz, amit a már érettségizett és valamelyik egyetemre felvételt nyert diákoknak szervezünk. Ez a táborunk ötnapos. A Szabadegyetem Plusz tábor célja, hogy az egyetemre felvételt nyert diákok ne úgy vágjanak bele az egyetemi életbe, hogy semmit nem tudnak arról, hogy mi fog velük itt történni. A diákok az öt nap során személyes mentorálást kapnak, illetve önismereti és érzékenyítő tréningeket tartunk nekik.

Milyen tudást, ismeretekkel lehet gazdagodni a Középiskolások Szabadegyetemén?

Iza: Nagyon fontos kiemelni, hogy a táborban tartott előadásokon nem arról esik szó, hogy hogyan épül fel egy egyetemi képzés, vagy hogy hány félév van és milyen oktatók vannak. Erről is beszélünk röviden, de nem az előadások keretében. Az előadásokon egy szeletet adunk abból, hogy mit is tanulunk a szakunkon, így a táborozóknak kialakulhat egy saját élményük arról, hogy az adott téma mennyire tetszik nekik, mennyire inspirálja őket, mennyire szívesen tanulnának valami hasonlót.

Dóri: Amikor én is táborozó voltam, nekem nagyon inspiráló volt, hogy az előadóval kapcsolatban megtudtam,  milyen témában kutat, milyen programokban vesz részt, milyen területek érdeklik, hogyan viszonyul személyesen az egyetemhez. Ahogyan az előadó a saját tudományterületéről beszélt, ahogyan hozzáállt a saját érdeklődéséhez, abból el tudtam dönteni, hogy ezzel a területtel én is szívesen foglalkoznék-e, vagy esetleg egyáltalán nem feküdne nekem. Egy-egy témánál azt éreztem, erről én is tudnék hasonlóan szenvedélyesen beszélni.

Nagy előnye ennek a tábornak, hogy az előadások nem frontális jellegűek, az egész sokkal kevésbé formalizált, mint a középiskolai oktatásban vagy akár az egyetemen. Az előadó korban közelebb áll a táborozókhoz, így talán könnyebben elképzelhetik, milyen lehet az az élethelyzet, ami az adott egyetemmel, szakkollégiummal, pályával együtt jár.

Iza: Szerintem ezek előadások azért működnek jól, mert az előadóinkat valóban érdekli a téma, amiről beszélnek, és értenek is hozzá. Teljesen más eredménye lenne annak, ha az intézményes oktatás kötelező témáit és területeit mutatnák be, hogy mit kell majd kötelezően megtanulni. Olyan előadásokat viszünk, ami nekünk is szenvedélyünk, a középiskolásoknak is nagyobb élmény ezekről hallani, sokkal jobban be lehet őket vonni.

Milyen témákkal foglalkoztok az előadásokon? 

Dóri: Van egy tudományterületi rendszerünk, ami lefedi az egész szervezői közösség érdeklődését. A tudományterületek: neveléstudomány, pszichológia, mérnöktudomány, jogtudomány, bölcsészettudomány, orvostudomány, nemzetközi tanulmányok, valamint egyéb társadalom- és természettudományok. Úgy állítjuk össze az órarendet, hogy a táborozók mindig ki tudják választani az érdeklődésükhöz legközelebb álló előadást; például az egyes sávok programját igyekszünk a legváltozatosabb módon összeválogatni, hogy mindenki találjon kedvére valót, és mindenki a lehető legtöbb olyan előadáson tudjon részt venni, ami őt érdekli.

A lényeg, hogy a középiskolások kipróbálhassák magukat minél több helyzetben a tábor során és ebből kirajzolódjon, hogy melyek lehetnek azok a szakok, amik érdeklik őket, amelyek inspirálóak számukra.

Milyen témák mentén próbálhatják ki magukat a diákok?

Dóri: Vannak olyan évek óta, hagyományosan megrendezett előadásaink, amelyekre mindig nagy az érdeklődés, így nem szeretjük kihagyni őket a repertoárból.

Hosszú évekig nagyon népszerű volt a Perjáték, amit mi, jogászok szerveztünk: itt egy büntető tárgyalást szimuláltunk: a táborozók bírói, vádlói és védői szerepben, vagy esetleg tanúként, szakértőként próbálhatták ki magukat. Hoztunk nekik jogszabályrészleteket, amelyek alapján megtapasztalhatták, milyen feladat a történeti tényállás és a vonatkozó szabályozás összevetése, majd ezek alapján tulajdonképpen saját perbeszédeket rögtönöztek, amíg mi néhány háttérinformációval igyekeztünk elmagyarázni, a valóságban miben hasonlítana, miben különbözne egy ilyen tárgyalás.

Az orvostanhallgatóink szoktak tartani szívboncolást. Disznószíveket hoznak (mivel ezek formájukat tekintve nagyon hasonlítanak az emberi szívhez), amelyeket a diákok maguk boncolhatnak fel, így testközelből szemlélhetik meg e szerv felépítését. Mindeközben az előadó orvostanhallgatók igyekeznek egy behatóbb képet adni a keringési rendszerek egészéről.

Ehhez jellegében hasonlít az idén szintén népszerű Belgyógyászati fizikális vizsgálatok című foglalkozás, melynek során az érdeklődők megtanulhatták, hogyan kell használni a sztetoszkópot, vagy éppen kopogtatással felmérni a szív határait.

 

Van egy Demokráciaszimulátor nevű visszatérő előadásunk, amit idén egy politológus hallgató és egy pszichológus alumnuszunk tartott. Ez tulajdonképpen egy számítógépes játék, amely azt szimulálja, hogy egy kormányzati ciklusban milyen intézkedéseket hozhat egy kormány. A foglalkozásnak van egy vitakultúrát fejlesztő aspektusa is, hiszen például egymás között döntik el a résztvevők, hogy milyen intézkedésekre szánnak pénzt, időt. Fontos szerepe lehet az érzékenyítésben is, hiszen elkezdenek olyan társadalmi kérdésekkel, problémákkal is foglalkozni, amelyek addig esetleg nem merültek fel bennük. Ebből a játékból általában esténként hosszú beszélgetések alakulnak ki, mivel a résztvevőkben hosszan dolgozik az élmény.

 

Az idei a táborban volt egy Lepkeháló című előadásunk, amit egy biológushallgató tartott. Az elején elmondta, hogy pontosan milyen lepkék találhatók itt a környéken, elmagyarázta hogyan néznek ki és hogyan kell megfogni őket. Aztán kimentek egy közeli rétre egy lepkehálóval, lepkéket fogtak, majd miután meghatározták őket egy határozó segítségével, szabadon engedték őket. Beszéltek eközben a lepkék ökoszisztémában betöltött szerepéről, valamint a környék biológiai sajátosságairól is.

Szerintetek miért hasznos a tábor és amit nyernek a diákok a programmal?

Iza: Az egész közoktatásban azt tanuljuk, hogy le vannak írva a könyvekben bizonyos információk, amikről azt gondoljuk, hogy általános igazságok, nem lehet őket megkérdőjelezni. Amint belépünk az egyetemre, a tudáshoz való ilyesfajta hozzáállás megváltozik. Egyáltalán nem biztos, hogy szimbiózis létezik egyáltalán, holott ezt megtanulja minden ember az iskolában. Tehát nem csak arra van szükség, hogy ami le van írva, azt megtanuld, hanem arra, hogy gondolkozz és hozzátedd a sajátodat; kérdezz, kérdőjelezd meg, bizonyítsd vagy cáfold. Ez az a szemlélet, ami az egyetemeken alap, de a közoktatásban valahogy nem éri el a diákokat. Ez is egy aha-élményt adhat a táborozóknak, még ha nem is ilyen tudatosan, szájbarágósan kapják ezt. Ez a szemléletmód közösségileg is sokat hozzáad a táborhoz, mert ugyanez közösségi szinten is megjelenik. Nem az a tapasztalás, hogy vannak a közösség számára elfogadható mintaemberek, hanem az van, hogy mindenkit el lehet fogadni és mindenki értékes ember, csak egyszerűen mindenki más.

Úgy érzem, hogy a táborban ez a két dolog összekapcsolódik: a tudományterületek szabadsága és a közösség szabadsága.

Dóri: Ez egy biztonságos és elfogadó közeg minden táborozónak: azok számára is élményt nyújt, akiket az otthoni gimnáziumi közösség esetleg nem fogad el amiatt, mert érdeklődnek a továbbtanulás és a világ dolgai iránt, de azoknak is, akik az iskolában nem arról híresek, hogy foglalkoznának ilyesmivel.

Vannak tehát táborozóink, akik elsődlegesen a szakmai program miatt jönnek: velük kapcsolatban az a tapasztalat, hogy emellett a közösségi dolgokba is könnyen bevonódnak, hiszen sok hasonló érdeklődésű és mentalitású emberrel találkoznak, akik között biztonságban érezhetik magukat. Ebben a táborban senki nem érzi azt, hogy “gáz” tanulni!

Vannak, akiket kifejezetten a közösségi élmény vonz – „mégiscsak egy nyári táborról van szó” –, rajtuk pedig gyakran azt látjuk, hogy a végére a szakmai résszel kapcsolatban is megjön a kedvük: látják, hogy a tanulást úgy is lehet csinálni, hogy élvezetes és kötetlen legyen. Mindkét esetre sok példánk van; ezeket nagyon jó látni.

Milyen kérdésekkel érkeznek általában a diákok és milyen eredménnyel kapnak válaszokat a kérdéseikre?

Iza:  Nagyon sokféle diák jön, szinte mindenki máshol tart a pályaválasztásban. Van, aki úgy jön a táborba, hogy fogalma sincs, hogy mi akar lenni. Neki azért nagyon jó ez a tábor, mert nagyon sok dolgot kipróbálhat és meghallgathat.

Vannak olyan diákok, akik vacillálnak két irány között és azért jönnek el, hogy döntésre tudjanak jutni.
Van persze olyan diák is, akinek határozott elképzelése van, tudja, hogy őt például az orvostudomány érdekli és azért jön el, hogy arról tanuljon. Neki itt lehetősége van “hús-vér” emberektől elsajátítani dolgokat, anélkül hogy tankönyvekből elolvasná azokat.

Vannak olyan diákok is, akik az elején be szokták vallani, hogy szülői hatásra vannak itt, de aztán a végén azt mondják, hogy “bár nem akartam eljönni, de nagyon jól éreztem magam és nagyon hasznos volt!” Mi is azt tapasztaljuk, hogy tudtunk nekik is segíteni.

 

Dóri: Kezdetben a kérdéseik nem feltétlenül annyira pontosak, de a tábor végére a rengeteg impulzus mentén általában konkretizálódnak.

A legtöbben természetesen úgy jönnek ide, hogy még nem vettek rész egyetemi órákon, nem találkoztak személyesen egyetemistákkal. A kezdeti kérdések olyanok, minthogy milyen is az egyetemi világ, miben más, mint a közoktatás, stb. Abból, amit mi csinálunk, kicsit látják azt is, hogy milyen az egyetemi életmód és szemléletmód, hogy mennyivel elfogadóbb és nyitottabb ez a közeg a gimnáziumihoz képest. A táborozók közül például sokan azért választják később az egyetemen a szakkollégiumot, mert a Szabadegyetemen látják azt, hogy milyen értékes lehetőség ez az egyetemi képzés mellett. Én is így voltam ezzel, nagyon megtetszett, hogy mennyire aktív, kreatív és hasznos tevékenység az, ami a szakkollégiumban zajlik.

Sok táborozó jön kétszer-háromszor egymást követően. Bennük – ha jól értem -, sokszor az játszódik le, hogy az első tábor végére realizálják mennyire más az egyetemi világ (vagy éppen a kiszemelt szakirány), mint ahogyan előzetesen elképzelték. Így a második táborba már úgy érkeznek, hogy kicsivel jobban konkretizálták az érdeklődésüket: ekkor már tervezettebben, tudatosabban választanak előadásokat. Én úgy látom, gyakran a második tábor végére ülepedik le az, amit a táborral el szeretnénk érni.

Aki szeretne elmenni valamelyik táborotokba, mire számíthat, lesz-e valami újdonság? Ti mit javasoltok, miért érdemes eljönnie?

Dóri: Az a tapasztalat, hogy nincs két ugyanolyan tábor. Azok is jól fogják érezni magukat, akik már voltak, és azok is, akik most jönnek először. Érdemes eljönni és megtapasztalni, mert csak a cikk elolvasása után vagy a programleírás alapján nem lehet a tábori élményt átélni.

Iza: Mire számíthatnak? Az egyik táborozónk úgy fogalmazott, hogy ez egy élménybomba. Ha valaki meg akarja tapasztalni azt, hogy milyen az, amikor élmény a tanulás, feltétlenül jöjjön el, mert itt egészen biztosan talál olyan előadást és témát, ami élményszerűen nyújt tudást számára. A másik része ennek a közösség. Ha szeretne jól szórakozni egy hétig közösségben, ha szeretne olyan ismeretségeket szerezni, amik megmaradnak a tábor után, akkor szintén jöjjön el! Illetve ha szeret jókat beszélgetni, akkor ez az ő tábora! ☺

Ha az eddigiek alapján kedvet kaptál ahhoz, hogy részt vegyél a Középiskolások Szabadegyeteme nyári táboraiban, kattints a jelentkezés oldalára, máris jelezheted a szervezőknek részvételi szándékodat!

A jelentkezés minden év április-május hónapjában zajlik!

Kapcsolódó bejegyzések